Mikor a gyermekeink megszülettek, mindketten egyetértettünk abban, hogy a legfontosabb, amit megadhatunk nekik az, ha megtanítjuk nekik az “életet”. Ha amellett, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet biztosítunk nekik, megadjuk annak a lehetőségét, hogy felnőttként megálljanak a saját lábukon, önerőből mindent elérjenek amit szeretnének.

Egy dolog, hogy mi itthon ezen elvek szerint, önállóságra, nyitottságra neveltük őket. De elérkezett a 3 éves kor, amikor olyan intézményt kellett nekik keresni, ahol hasonlóan látják gyermekeink jövőjét, és együtt a pedagógusokkal haladhatunk tovább ezen az úton.

Így esett a választásunk a Kincsem Sziget Óvodára, ahol kisebbik fiunk 2016. szeptemberében megkezdte első évét.

A beszoktatás nálunk 2-3 napot vett igénybe, úgy emlékszem, a 3. napon már ott aludt Bazsi. Elvileg egy hetet kaptunk rá, de nem volt szükség ennyi időre. Kisfiunk boldogan ment az első naptól fogva, és ez a lelkesedése még most - így egy év után - is tart.

Mivel Bazsi második gyerek, emellett nagyon nyitott, nagyjából erre számítottam, bár az első fiunk példájából kiindulva azt gondoltam, 1-2 hét után megtörik a varázs, és elkezd agyalni, hogyan maradhatna otthon, ám ez elmaradt.

Ehhez nagyban hozzájárult az óvó nénik hihetetlen lelkesedése, szeretete. Tamara néni, Éva néni és Klári néni is hozzánk hasonló értékrendet képviselnek, szerintem ez is jelentősen megkönnyítette Bazsinak, hogy lecserélje az otthoni napi rutint az ovis mindennapokra. Meg kell hogy említsem Márti  nénit is, akitől játszva, könnyedén sajátított el már ebben az első évben is számtalan angol szót, hihetetlen jó kiejtéssel.

Nekünk mégis az a legfontosabb, hogy minden reggel boldogan megyünk oviba, a gyermekünk szépen fejlődik, okosodik, egyre szélesedik a látóköre, játszva tanulja meg a világ nagy dolgait.

Mihály-Máté Judit és Mihály Csaba