A legfontosabb eltérés abban mutatkozik meg, hogy az alternatív szemléletű iskolákban a pedagógusok partneri kapcsolatot ápolnak a gyerekekkel, azaz a tanár nem a „megmondó ember” az osztályban, hanem egyenrangú fél. Egyáltalán nem jellemző a távolságtartó magázódás, szinte kivétel nélkül tegeződnek a diákokkal, ahogy ez egyenrangú kapcsolatban szokás, mégsem sérül a tisztelet, sőt a gyermeket ez a kapcsolat a kölcsönös tiszteletadásra sarkallja.

Tanítási technikájukban nem a frontális módszert alkalmazzák az alternatív iskolák, azaz nem a katedrára állnak ki, nem a táblánál magyaráznak, hanem elvegyülnek a gyerekek közt és közösen oldják meg a feladatokat. Egy alternatív iskolát már a tanterméről is fel lehet ismerni, hiszen a tanteremben a padok nem egymás mögött, három sorban sorakoznak, hanem egymáshoz tolva helyezkednek el, vagy az is lehet, hogy padok sincsenek, csak körbe rakott székek, vagy párnák szőnyegen, mindegyik térrendezés lényege, hogy elősegítse a kötetlen, csoportos feladatvégzést.

A másik fontos jellemzője az ilyen iskoláknak, hogy a szülőt nem kizárja, hanem bevonja az oktatásba, a szülők részét képezik az iskolának, csapatépítő programokon vesznek részt annak érdekében, hogy minél jobban megismerjék egymást, segítsék a pedagógus munkáját és a közösséget. Az ilyen intézményekben a szülő bármikor beülhet egy órára és megnézheti azt, nincs hivatalos szülői értekezlet, a szülő bármikor kérdezhet a gyermekéről, előmeneteléről. És ha már a szülőknél tartunk, akkor azt is érdemes kiemelni, hogy az alternatív iskola tiszteli a családot és a családi életet. Mivel nem házi feladattal megtömve adják ki minden délután 5 órakor a gyereket, így ez talán nem is szorul további magyarázatra. A hétvégi házi feladat is ritka, mindent igyekeznek az iskolában megcsinálni és befejezni, hogy az esték és a hétvégék a családról és az együtt töltött időről szólhassanak.

Az alternatív iskolákat szokás néha egy kis negatív fenn hanggal emlegetni, pedig mi magunk hívtuk életre őket! „Nem az iskolának tanulsz, hanem magadnak!” Ezt biztosan mindenki hallotta már legalább egyszer az életében. Az alternatív iskoláknak sikerült ezt a mondatot a gyakorlatba is átültetni, náluk ugyanis nem jellemző az osztályzás, hanem írásos értékelést adnak a gyerekekről. Így a gyerek nem az ötösért tanul, hanem a tudásvágy hajtja, és nem fogja kedvét szegni ettől a naplóba vésett egyes. Az írásos értékelés a szülő számára is jobb visszajelzés, hiszen nem egy számból kell kikövetkeztetnie a gyerek tudásszintjét. A jó, az jó, a közepes, az közepes, de ettől még nem kapunk több információt gyermekünk tudásszintjéről.

Az ilyen közegben felnövő gyerekek sokkal empatikusabbak lesznek. Ők nem takarják el a feladat megoldását, hogy a társuk ne lesse le a feladat megoldását, épp ellenkezőleg. Segítő szándékkal lesznek felvértezve, és inkább kisegítik társukat, elmagyarázzák egymásnak, ha valamit nem tudnak.